Ide éppen beférek!

A sárga pokróc éppen lecsúszott a székről, amikor Miksa belépett az óvodába. Elkapta a sarkát, és óvatosan visszatette. Ma kuckónap volt. A szobában takarók lógtak, párnák hevertek, a polcon pedig mesekönyvek sorakoztak.

Miksa kinyitotta a táskáját. Benézett a nagy zsebbe. Benézett a kicsibe is. A makkos kispárnája nem volt ott.

MiksaOtthon maradt.

Az óvó néni mellé guggolt. Megígérte, hogy felhívja Miksa nagypapáját. Addig pedig körülnézhetnek. Talán akad egy sarok, amelyik éppen Miksára vár.

Először a takaróalagutat próbálták ki. Miksa bebújt. A pokróc puhán súrolta a hátát, de odabent túl szűk volt.

MiksaEz nekem túl szűk.

Panni, a nyuszi, három levél alakú párnát hozott. Volt köztük zöld, barna és rozsdaszínű. Miksa mindegyiket megnyomkodta. A barnát érezte a legpuhábbnak.

Bori, az őzgida, eközben egy kék takarót terített két alacsony szék közé. A széle majdnem a földig ért.

BoriEz lehet az ajtó. Csak a füled hegye látszik ki!

Miksa bedugta a fejét. Bent csend volt és kékes félhomály. A fal mellett pont elfért a barna levélpárna. Panni odatette mellé a másik kettőt, Bori pedig eligazította a takaró szélét.

MiksaIde éppen beférek!

Hozott két mesekönyvet a polcról. Az egyiket maga mellé rakta, a másikat Panni ölébe. Aztán hátradőlt a puha levélen. A kuckó bejárata halkan libbent egyet.

Miksa már egy képen számolgatta a csigákat, amikor kopogtak. Nagypapa állt az ajtóban, a hóna alatt a makkos kispárnával.

NagypapaÚgy hallottam, valaki itt felejtett egy puha útitársat.

Miksa örömmel magához szorította a párnát. Megmutatta neki a kék bejáratot, a levélpárnákat és a könyvek helyét. A makkos párnát a barna levél mellé fektette.

MiksaNeked is találtunk helyet.

Panni és Bori mellé kuporodott. Az óvó néni kinyitotta a csigás mesekönyvet. Odakint még zizegtek a pokrócok, de a kék takaró mögött lassan minden elcsendesedett. Miksa egyik arcát a makkos párnára, a másikat a puha levélre hajtotta, és hallgatta a mesét.