„Kapjon kabátot!”
Egy vastag képeskönyv, néhány csiklandozó esőcsepp és három barát remek ötlete.
Miksa egy vastag képeskönyvet húzott ki az óvodai könyvespolcról. Olyan nehéz volt, hogy a polc halkan megnyekkent utána: nyik!
A borítón apró erdei házak sorakoztak. Az egyik ablakban egy csíkos függöny lengett, a másik mögül két kíváncsi fül kandikált ki. Miksa rögtön tudni akarta, ki lakik odabent.
Az óvónő beírta a könyv címét a kölcsönzőfüzetbe. Aztán Miksa kezébe adta a könyvet.
ÓvónőMost néhány napig nálad vendégeskedik.
Vendég! Miksa ettől egyszerre lett büszke és picit bizonytalan. A könyvet óvatosan a táskájába csúsztatta. Megigazította alatta a puha kendőjét, aztán kétszer is megnézte, nem gyűrődött-e meg valamelyik sarka.
Az öltözőben már várta Panni, az őzgida. Éppen a sálját próbálta rábeszélni, hogy maradjon a nyakában. Mellette Márk, a kis sün gombolta a kabátját. Egy gombot begombolt, egyet kigombolt, mert mindig eltévesztette, hol kezdte.
PanniMit viszel ilyen ünnepélyesen?
MiksaAz első kölcsönkönyvemet. Ma este már otthon nézegethetem.
Hárman indultak el az óvodából. Alig értek a kapuig, amikor a járdán megjelent egy sötét pötty. Aztán még egy. Plitty. Platty. Egy csepp Miksa orrát is megcsiklandozta.
MárkAz ég pöttyöket rajzol!
Az eső csak csepergett, de Miksa rögtön a táskájára tette a mancsát. A cipzár mellett maradt egy keskeny rés. Mi van, ha egy csepp éppen ott talál be? Vagy kettő? A könyv még sosem járt náluk. Miksa száraz vendégszobát szeretett volna neki, nem maszatos lapokat.
A három barát visszalépett a fedett bejárat alá. Panni bekukkantott a barkácspolcra. Egy nagy, tiszta rajzlap feküdt rajta. Márk közben észrevette azokat a zöld, levél alakú csipeszeket, amelyekkel délelőtt a festményeket függesztették ki.
PanniCsomagoljuk be!
MárkInkább kapjon kabátot!
Az óvónő mosolyogva intett, hogy használhatják a rajzlapot és a csipeszeket. Miksa kivette a könyvet a táskából, és úgy tartotta, mintha egy nagy tál süteményt vinne.
Panni a rajzlap közepére fektette. Márk felhajtotta az egyik szélét, de az visszapöndörödött, és megcirógatta az orrát.
MárkEz a kabát csiklandós!
Nevettek. Miksa felhajtotta a másik oldalt. Panni a könyv tetején összefogta a papírt, Márk pedig rácsíptetett egy levelet. Csipp! Még egyet az aljára. Csipp! A harmadik csipesz oldalra került, akár egy különös zöld fül.
A rajzlap nem szorította a könyvet. Lazán és puhán ölelte körbe. Miksa megmozgatta a csomagot. Semmi sem csúszott ki. Megfordította. Egyetlen sarok sem kandikált elő.
MiksaMost már mehet a táskába.
A könyv visszakerült a kendőre. Miksa gondosan behúzta a cipzárt egészen a végéig. Panni még megsimította a táskát, Márk pedig komoly arccal odasúgta a könyvnek:
MárkJó utat, kabátos vendég!
Hazafelé a cseppek apró pöttyöket rajzoltak a járdára. Miksa már nem szorongatta a táskáját. Hallgatta a plitty-plattyot, és elképzelte, milyen lehet a csíkos függöny mögötti erdei ház.
Otthon letette a táskát a szőnyegre. Óvatosan elővette a csomagot, majd sorban lecsatolta a levélcsipeszeket.
MiksaCsipp, csipp, csipp. Megérkeztünk!
A könyv borítója száraz volt. A lapjai simán fordultak, és közülük máris előbújt a zöld erdő, a sok apró ház meg a csíkos függöny titka.
Miksa befészkelte magát egy párna mellé, a könyvet pedig az ölébe fektette. A mókás rajzlapkabát a táskája mellé került. Levélfülei felfelé álltak, készen arra, hogy máskor is puha helyet adjanak egy hazafelé tartó mesének.
