Kende forgó uzsonnaasztala
Egy fahéjillatú kéreg, három jó ötlet és egy asztalka, amely sehogy sem akar egy helyben maradni.
Kende reggel valami barnát pillantott meg a parti fűben. Lapos volt, széles, és olyan finom illata volt, mint a meleg fahéjas almának.
Megkopogtatta. Kopp-kopp. Megfordította. Megszagolta még egyszer. Aztán a patak csendes öblére nézett, és felragyogott a szeme.
KendeVan egy tervem! Ez lesz a világ legillatosabb úszó uzsonnaasztala!
Kende elővette kedvenc építőágát. A homokba kerek asztalt rajzolt, köré pedig három apró széket. A kéreg éppen elég nagynak látszott.
Hamarosan megérkezett Móka, a vidra. Egy marék kövér szedret hozott. Utána Panni, a béka szökkent oda három puha lóherelevéllel.
MókaAz asztal már megvan. De min ülünk?
PanniKészítsünk levélszékeket!
Kende hajlékony ágacskákból három kis karikát font. Móka széles lapuleveleket simított rájuk. Panni puha fűszálakkal kötötte meg a széleket. Mire elkészültek, mindhárom szék kényelmesen billegett.
Az asztalkát óvatosan a sekély, nyugodt öböl vizére tették. Kende az asztalka köré, a sekély vízbe helyezte a levélszékeket. Középre került a szeder, néhány almaszelet és három mogyorós falat.
KendePontosan úgy áll, ahogy elterveztem!
Ebben a pillanatban a víz finoman meglökte a kérget. Az asztal lassan elfordult. Móka előtt az alma állt meg, Panni elé a szeder érkezett, Kende mogyorós falatja pedig méltóságteljesen továbbutazott.
KendeHé, gyere vissza, uzsonnám!
Mindhárman nevettek. Az asztal tett még egy kényelmes félkört. Mire Móka a szederért nyúlt, már csak az üres helyét érte el. Panni elé viszont odafordult két almaszelet.
MókaEz inkább uzsonnakörhinta.
Kende a part széléhez tolta az asztalt, és egyenesre igazította. Az azonban hamarosan újra fordulni kezdett. Kende megpróbálta a másik oldalról is. Az asztalka csak ringott egyet, aztán komótosan továbbpördült.
Kende összeráncolta az orrát. A tervrajzán az asztal egy helyben állt. A valóságban viszont éppen Panni lóherelevele után forgott.
MókaKössük ki valamihez! Találtam egy sima ágat a parton.
Móka a sekély vízbe fektette az ágat, de az túl rövid volt. Panni közben lehajolt a parti sások közé, és megsimított néhány hosszú, puha szálat.
PanniEzekből fonhatnánk kötelet. Nem karcolná meg az asztalt.
Kende egy darabig a saját homokrajzát nézte. Azon sem ág, sem sáskötél nem szerepelt. Aztán a forgó mogyorós falatra pillantott.
KendeJó. Móka ötlete szerint kikötjük az asztalt Panni sásköteletével. Én csinálok neki biztos helyet az asztal szélén!
Hárman megfonták a puha sáskötelet. Kende az egyik végét az asztalhoz, Móka a másikat a parti fűzfa gyökeréhez kötötte.
Az asztalka picit jobbra fordult. Aztán picit balra. Végül megállapodott a levélszékek között, és már csak éppen ringatózott.
PanniMost minden falat megvár minket.
Kende Panni elé tolta a szedret. Móka kettétört egy almaszeletet, és a felét Kendének adta. Panni háromfelé osztotta a mogyorós falatokat.
A csendes öbölben halkan csobbant a víz. Az asztal békésen ringott, a levélszékek puhán hajladoztak alattuk. A fahéj illata lassan összekeveredett a délutáni napsütéssel.
