Lujzi és a holdfényes piknik
Egy puha tisztás, néhány apró bögre és Lujzi meleg fénye vár ezen a csendes, holdfényes pikniken.
Egy harmatcsepp éppen legurult egy fűszálon, amikor Lujzi a tisztásra röppent. A hold kerek volt, a fű puha, az este pedig olyan csendes, hogy hallani lehetett a levelek halk susogását.
Tilda, a kis tücsök, csillagos kendőt terített le. Odett, a pele, leveles kendőt hozott. Vilmos, a csiga, pöttyös kendővel érkezett. Mindegyik kendőre került egy apró bögre és néhány finom falatka.
Ám a sápadt holdfényben a csillag, a levél és a pötty alig látszott. Mintha minden kendő ugyanolyan ezüstszürke lett volna.
TildaMelyik lehet az én bögrém?
Lujzi közelebb röppent. Apró fénye finoman felragyogott: pislant egyet, pislant kettőt. Meleg fényfolt simult egy zöld bögrére. Az oldalán pici hangjegy bújt meg.
TildaEz az enyém! Ciripelős bögre!
A tücsök a csillagos kendőre tette a bögrét. Egy bögre megvan. Pislant egyet, pislant kettőt.
Most Odett keresett. Lujzi fénye végigsiklott a falatkákon. Megvilágított egy szelet puha körtét, mellette pedig előbújt a kendő leveles széle.
OdettItt a körtém, itt a helyem!
Már csak Vilmos nézelődött lassan. Senki sem sürgette. Lujzi fölötte lebegett, és a fénye nyugodtan derengett. Pislant egyet, pislant kettőt. A pöttyös kendő sarkán felcsillant egy harmatcsepp. Mellette állt a csiga sárga bögréje.
VilmosMegtaláltam a vacsorámat!
A barátok közelebb húzták egymáshoz a kendőket. Tilda morzsát roppantott. Odett körtét majszolt. Vilmos apró kortyokban ivott. Lujzi közöttük ült, és fénye puhán aranylott.
Amikor elfogytak a falatkák, mind összebújtak a meleg kendőkön. Lujzi fénye egyre kisebb lett. Már csak akkora volt, mint egy pici csillag. A fű elcsendesedett, a levelek sem siettek sehová. Fent a hold őrizte a tisztást, lent pedig sorban lecsukódtak az álmos szemek.
