Lujzi és a mohakikötő
Hová gurultak a levélcsónakok? Lujzi apró esti fénye megmutatja az utat.
Az erdei kertben egy száraz levél billegett a páfrány tövénél. A szél alábújt, megemelte, aztán puhán letette a fűre.
Surr-surr, táncoltak a fűszálak. Sus-sus, hajladozott a kakukkfű. Fent kigyúlt az első csillag, lent pedig felébredt Lujzi apró, arany-sárgászöld fénye.
Lujzi kibújt egy harangvirág alól. Megmozgatta áttetsző szárnyait, és körülnézett. A keskeny ösvény szélén Pötty, a katicabogár álldogált. Mellette Csiga Cini nyújtogatta a csápját.
PöttyEltűnt a csónakom! Egy pöttyös kavicsot is beletettem. Éppen akkorát, mint egy morzsa.
Csiga CiniAz enyém is elgurult. Láttam, ahogy a szél megpördíti, de utána már csak a füvet láttam.
A szél erre végigszaladt az ösvényen, és játékosan megrezgette Pötty két csápját. Mintha azt súgta volna: keressetek csak!
LujziNe aggódjatok, itt a kis fényem. Világítok egy foltot ide, egy foltot oda. Menjünk szépen utánuk.
Lujzi előrerepült. Fénye melegen ragyogott, és egy kerek fényfoltot rajzolt a földre. Aztán még egyet. Pötty lépegetett utánuk, Cini pedig lassan, csillogó csíkot húzva követte.
Az első fényfolt egy százszorszép tövéhez ért. Ott valami zöld kandikált ki két szirom közül.
PöttyEgy csónak!
A kis levélcsónak az oldalán feküdt. Pötty és Cini óvatosan visszabillentették. Nem Pöttyé volt, és Cinié sem, ezért betolták egy puha fűcsomó mögé, hogy ott várja a gazdáját.
Surr-surr, mozdult megint a szél. Egy páfránylevél alatt halk koppanás felelt neki.
Lujzi odaröppent. A fénye kíváncsian nagyobbra kerekedett. A páfrány alatt ott ült Pötty csónakja, benne a pici pöttyös kaviccsal.
PöttyMegvan! Még a rakományom sem gurult ki.
Pötty örömében kétszer körbeszaladta a csónakot. Aztán mindhárman továbbindultak, mert Cini levélcsónakja még hiányzott.
Az ösvény egyre csendesebb lett. A hold vékony fénye megült a harmatcseppeken. Lujzi lámpás-fénye is kisebbre simult, de éppen elég volt ahhoz, hogy lássák a gyökereket és az álmos virágokat.
Egyszer csak Cini megállt. A moha alól keskeny levélcsücsök kandikált elő.
Csiga CiniNézzetek csak! Mintha itt egy bejárat volna.
Félrehajtott egy puha mohafürtöt. Mögötte apró öböl lapult két gömbölyű kő között. A mohapart bársonyos volt, a harmat pedig úgy csillogott rajta, mint sok pici kikötőlámpa.
Az öbölben egymás mellett ringatózott Cini csónakja és három másik levélcsónak. A szél mindet ugyanoda terelte. Most már csak gyengéden lebbent fölöttük.
Csiga CiniEz egy titkos mohakikötő.
LujziAkkor ma éjjel itt pihenhetnek meg a csónakok.
Visszahozták a százszorszépnél talált csónakot is. Nemsokára megérkeztek a gazdái: két álmos kis bogár, akik már messziről meglátták Lujzi barátságos fényét.
Minden levélcsónak gazdára talált. Pötty a pöttyös kavicsával együtt vitte haza a sajátját. Cini a hátára fektette az övét, és lassan elindult a páfrányok felé.
LujziJó éjszakát, Pötty. Jó éjszakát, Cini. A mohakikötő holnap is itt lesz.
A szél már csak finoman ringatta a fűszálakat. Surr-surr, sus-sus. Lujzi hazafelé röppent, és puha fényfoltokat hagyott maga után.
Egy folt a páfránynak. Egy a százszorszépnek. Egy a csendes mohakikötőnek. Aztán Lujzi fénye apróra halványult, az erdei kert pedig álmosan, békésen elcsendesedett.
