Maradj még, fényfolt!
Vajon melyik levélen időzik el a fény addig, amíg egy csigaház, egy levélke és két apró szárny eljátssza esti meséjét?
Lujzi egy kerek kavics tetején rendezgette az esti műsor kellékeit. Volt nála egy pici levél, egy fűszál és két áttetsző szárny. A szárnyak persze rajta voltak, de attól még szerepelhettek.
Az erdőszéli kert már ásított. A százszorszépek összecsukták fehér szirmaikat, a fűszálakon harmat ült, az ösvény mellett pedig három kis lámpás égett. Sárga fényük puhán átszűrődött a levelek között.
LujziMa este árnyékszínház lesz. Már csak a színpad hiányzik.
Örömében melegebben ragyogott a lámpás-fénye. Aranysárga karikát rajzolt maga köré, aztán odarepült egy lapos lóherelevélhez.
Éppen letette rá a fűszálat, amikor a lámpák fénye finoman továbbcsusszant. Mintha csak azt mondta volna: erre, erre! A lóhere helyett már egy páfránylevelet cirógatott.
LujziVárj meg, fényfolt!
Lujzi felkapta a fűszálat, és a fény után röppent. De mire odaért, egy levél megmozdult a langyos esti szélben. A világos folt átbillent egy másik levélre, onnan pedig lesiklott a moha szélére.
Lujzi ide röppent, oda röppent. A fénye még mindig barátságosan világított, csak egyre kisebb lett, ahogy elfáradt.
LujziÍgy sosem tudom elkezdeni az előadást.
Ekkor egy álmos csiga araszolt elő a zsálya alól. A hátán csíkos, kerek házat vitt. Megtett egy picike utat, aztán megállt pihenni Lujzi kavicsa mellett.
CsigaMilyen szépen sétál a fény.
LujziSétálni szépen sétál. Csak megállni nem akar.
A csiga pislogott egy lassút. Aztán még egyet.
CsigaTalán van olyan hely, ahol ő is megpihen. Nézzük egy kicsit.
Lujzi leült mellé a kavicsra. Nem röppent a fény után. Csak nézte, ahogy a lámpások ragyogása átbújik egy ágon, végigsimít két páfrányon, majd arany csíkot húz a bokor alatt.
A susogó bokor, amely az ösvény kanyarjában nőtt, halkan megmozdította a leveleit. Surr-surr. Az egyik ág fölemelkedett, alatta pedig előbukkant egy széles, sima levél.
A levél nem billegett. Két erős szára tartotta, mint egy apró zöld asztalkát. A lámpafény odasimult a közepére, és ott maradt.
A fák fölött ekkor kibukkant a hold keskeny mosolya. Egy vékony ezüstcsíkot küldött a levél szélére. Lujzi lámpás-fénye újra nagyobb lett.
LujziItt van! Megtaláltuk a levélszínpadot.
A csiga a levél mellé állt. Kerek házának árnyéka lassan körbefordult a zöld színpadon. Lujzi fölemelte a pici levelet. Az árnyéka egyszer hajó lett, egyszer kalap, egyszer pedig olyan, mint egy álmosan bólogató nyuszi füle.
Végül Lujzi széttárta apró, áttetsző szárnyait. A két szárny árnyéka puhán összeért, majd szétnyílt, mintha jó éjszakát integetne a kertnek.
CsigaEz volt a leghalkabb és legszebb rész.
A lámpások fénye még egy kicsit időzött a széles levélen. Aztán lassan továbbindult a moha felé, mintha már ő is alvóhelyet keresne.
A csiga behúzódott a házába. A bokor levelei már csak alig susogtak. Fölöttük a hold tovább mosolygott, keskenyen és békésen.
Lujzi a levélszínpad tövéhez kuporodott. Fénye egészen apróra halkult, és mézszínű pontként derengett a fűben. Még megnézte az utolsó puha árnyékot, amely összegömbölyödött mellette. Aztán lehunyta csillogó szemét, és a csendes kerttel együtt ő is megpihent.
