Miksa és a gesztenyeváros főtere

Egy sárga levél tapadt Miksa mancsára, amikor belépett az óvodába. Miksa megállt a lábtörlőn. Új volt a fogas, új volt a polc, és még a reggeli fény is másképp csíkosodott a padlón, mint otthon, a borzvárban.

Az óvónéni, aki mosolyogva várta a gyerekeket, leguggolt mellé.

Óvó néniA leveled talán mutatni akar neked valamit.

Miksa felnézett. Az ablakpárkányon apró város állt. Gesztenyékből készültek a házak, makksapkákból a tetők, vékony gallyakból a kerítések. Az egyik ház ferdén állt. A másik mögött kunkori út bújt el. A harmadiknak akkora kapuja volt, hogy egy dió is átfért volna rajta.

MiksaÉs ha az a ház eldől?

Óvó néniAkkor teszünk mellé egy kis támaszt. Itt mindent óvatosan meg lehet igazítani.

Miksa közelebb lépett. A kis óvodás társai már a várost nézegették. A házikók között maradt egy üres folt.

A gyerekekIde főtér kellene!

Csakhogy az üres folt hosszú és keskeny volt. Az egyik sarok sötétnek látszott, a másikban egy gallykerítés útban állt.

MiksaBiztos, hogy elfér itt egy igazi főtér?

Előkerült egy pettyes levél, két kavics és egy makk. Miksa sorba rakta őket. A levél túllógott. A kavicsok eltakarták a kaput. A makk pedig begurult a ferde ház mögé.

MiksaEzek mind másmilyenek. Talán nem illenek össze.

Az óvónéni egy kis kosarat tett az ajtó mellé. A gyerekek kabátot húztak, és kimentek az őszi udvarra. A fű harmatosan csiklandozta a cipőket. A bokrok alatt levelek zizegtek: zissz-zussz, zissz-zussz.

Kerestek valami kereket. Találtak egy szürke kavicsot és egy barnát. Kerestek valami szépet. Találtak egy piros levelet, egy aranyszínűt és egy apró, még zöldet is. Kerestek valami puhát. Egy gyerek pici mohacsomóra bukkant.

Miksa a mogyoróbokor mellett egy lapos, sima követ vett észre. Megérintette. Hűvös volt, a szélén pedig vékony fehér csík futott.

MiksaEz jó lehet. De hová tegyük?

Bent először a bal sarokban próbálták ki a kincseket. Ott a piros levélnek nem jutott hely. A jobb sarokban a kavicsok elzárták az utat. Miksa a bajuszát simogatta, és körülnézett.

A házak között több kis ösvény kanyargott. Az egyik a nagy kaputól indult. A másik a ferde háztól. A harmadik éppen Miksa mancsa elé ért. Mind ugyanannál az üres helynél találkozott.

MiksaTegyük középre! Akkor minden út ideér.

A gyerekek körberakták a helyet kavicsokkal. A piros levélből szőnyeg lett, az aranyszínűből zászló, a zöld levélből pici napernyő. A mohacsomó a házak mellé került, mint egy puha bokor. A makk két lapos kaviccsal padot kapott. Mindenki hozzátett valamit, és mindennek akadt egy jó hely.

Miksa végül középre tette a fehér csíkos követ. Éppen odaillett. Nem volt túl nagy, nem volt túl kicsi. Körülötte elfért minden levél és minden apró út.

MiksaMost már tényleg olyan, mintha várna valakit.

A dél közeledett. Az ablakon besütött a nap, és a gesztenyeházak fényes oldala melegen ragyogott. A gyerekek csendben nézték a főteret. Valaki finoman megmozdította az arany levelet. Zissz-zussz.

Miksa a fogasra, a polcra, aztán újra a kis városra pillantott. Már tudta, hová teheti a kabátját, hol találja a mosdót, és melyik ablakban várja a sima köve. Az óvodai reggel már nem látszott olyan ismeretlennek. A gesztenyeváros főtere és a körülötte ülő gyerekek csendesen rámosolyogtak.