Pötty mellé csík!
Pöttyös, csíkos, sárga, kék – vajon milyen sorrendben kerüljenek fel az összekeveredett zászlók?
Kende már kora reggel egy tekercs madzaggal a vállán lépkedett a patakparton. A lombkunyhó-ünnepségre készült. Tegnap a barátaival szépen egymás mellé fektették a zászlókat a kunyhó előtt. Reggel csak fel kellett volna kötni őket.
Csakhogy az éjszakai szellőnek más terve támadt. A zászlók most a fűben hevertek összevissza. A sárga csíkos ráborult a kék pöttyösre. A zöld zászló alól kilógott egy piros sarok, egy apró lila pedig úgy ült egy bokor ágán, mint egy álmos pillangó.
KendeEjnye, szellő! Szép kis zászlósalátát kevertél!
A vidra, aki hullámos kék zászlót készített, nevetve emelte fel a sárga csíkosat. A cinke a bokor körül röpködött, és a saját apró zászlóját kereste. A sün pedig egyszerre három zászló alól kukucskált ki.
Kende rögtön munkához látott. A nagy zászlókat balra tette, a közepeseket középre, a kicsiket jobbra. Hátralépett, hunyorgott egyet, aztán elégedetten megveregette a mancsát.
KendeKészen is van! Nagytól a kicsiig. Pontos, egyenes, rendes.
A barátok végignéztek a hosszú soron. A vidra kétszer is elszaladt a végéig, mégsem találta a hullámos kéket. A cinke minden apró zászló fölött megállt egy pillanatra. A sün pedig óvatosan megkérdezte, vajon a közepesnél kezdődik-e a kicsi, vagy a kicsinél ér véget a közepes.
A vidraÉn a kéket messziről is felismerem. Lehetnének előbb a kékek?
A cinkeÉn pedig a pöttyöket látom meg hamar. Az én zászlómon három fehér pötty van.
A sünAz enyém csíkos. Egy csík, még egy csík, meg még egy!
Kende a maga szép, egyenes sorára nézett. Aztán a kék zászlókra, a pöttyökre és a csíkokra. Lassan széles mosoly bújt elő a bajusza alatt.
KendeAkkor ne csak egyféle rendünk legyen! Próbáljuk így: pötty mellé csík, kék mellé sárga!
A vidra összegyűjtötte a kék zászlókat. A cinke megkereste a pöttyöseket, a sün pedig a csíkosakat gurította oda az orrával. Kende közben két alacsony ágat erősített a lombkunyhó elejére, hogy a kisebb zászlókat is jól lehessen látni.
Először felkerült egy nagy, kék pöttyös. Mellé egy kicsi, sárga csíkos. Aztán egy zöld pöttyös, utána egy piros hullámos. A cinke megtalálta a három fehér pöttyét. A vidra rögtön kiszúrta a hullámos kéket. A sün pedig büszkén megszámolta mindhárom csíkját.
A sünEz a sor nem is lépked. Ez táncol!
Erre mind újabb ötlettel álltak elő. A vidra két kék közé tett egy napsárgát. A cinke azt kérte, hogy egy apró pöttyös zászló kerüljön magasra. A sün talált egy zászlót, amelyen pötty és csík is volt, ezért azt középre kötötték. Kende csomózott, igazított, néha pedig hátraszaladt, hogy messziről is megnézze a készülő díszt.
Mire az első vendégek feltűntek a patak kanyarulatánál, a lombkunyhó előtt már kék, sárga, zöld és piros zászlók lengtek. Volt köztük pöttyös, csíkos, hullámos, nagy és egészen picurka. Egyik sem bújt el a másik mögé.
A reggeli szellő most csak finoman libbentette meg a vidám sort. Kende a barátai közé állt. Egy darabig mindannyian némán nézték, ahogy a színek ide-oda hajladoznak a lombkunyhó előtt.
KendeJól van, szellő. Ezt már nyugodtan meglengetheted.
A zászlók puhán összesúgtak a fejük fölött. Kende és a barátai mosolyogva elindultak a kunyhó felé, ahol már várta őket az ünnepi reggeli.
