Puha pocak, álmos mancs

Az óvó néni éppen behúzta a sárga függönyt. A csoportszobában puha félhomály lett. A kockák a dobozukban pihentek, a kis székek az asztalok alatt sorakoztak, a gyerekek pedig elővették a párnájukat és a takarójukat.

Miksa kisimította a lepedőjét. Megigazította a párnát. Aztán benyúlt a kis zsákjába a rongyikájáért. Jobbra tapogatózott. Balra tapogatózott. Még az uzsonnás doboz mögé is bekukkantott. A rongyika nem volt ott.

MiksaOtthon maradt.

Nem sírt, csak leült a fekhelye szélére. A mancsa üresen pihent az ölében. A rongyikának otthonillatú sarka volt, amelyet mindig az orrához húzott. Nélküle a párna valahogy túl nagynak, a takaró pedig túl simának tűnt.

Óvó néniHiányzik az ismerős puhasága, ugye?

Miksa bólintott. Az óvó néni mellé guggolt. Nem sürgette, csak körülnézett Miksa ágyneműi között. A zsák alján talált egy tiszta, világoskék párnahuzatot.

Óvó néniEz ma még üres. Talán kitalálhatnánk neki valamit.

Borka, a nyuszi, már a szomszédos fekhelyen kuporgott. Közelebb hajolt, és megnézte a huzat két csücskét.

BorkaA csücskei lehetnének fülek!

Az óvó néni elővett egy kicsi, puha takarót. Lazán összehajtogatta, és belebújtatta a párnahuzatba. A huzat egyszerre gömbölyű pocakot növesztett. Az egyik gyerek megpaskolta, a másik eligazította a két csücskét.

BorkaKellene neki egy halk név is.

Suttogva érkeztek az ötletek. Puhó. Szundi. Kékhasú. Miksa mindegyiket megforgatta magában. Óvatosan megérintette a kerek pocakot, aztán az egyik csücsköt. Puha volt. Nem olyan, mint a rongyikája, de jólesett hozzáérni.

MiksaLegyen Puhókám.

Az óvó néni Miksa mellé fektette Puhókámat. Miksa közelebbről is szemügyre vette. Az egyik füle hosszabb lett, mint a másik, a pocaka pedig középen kicsit huppadt. Miksa finoman benyomta a huppadást.

MiksaItt jó helye lesz a mancsomnak.

A többiek bebújtak a takarójuk alá. Elcsendesedett a papucsok csusszanása, aztán a párnák mocorgása is. Miksa még egyszer az ajtó felé nézett. Tudta, hogy a rongyikája otthon várja. Puhókám pedig csak a mai pihenőre érkezett.

Miksa a párnahuzatból készült alvótársat a mancsához húzta. A hosszabb fület az orrához érintette. Eszébe jutott Borka ötlete, a többi gyerek halk névadása és az óvó néni gondos hajtogatása. Ettől a kék huzat már nem tűnt üresnek.

Az óvó néni betakarta Miksát. Odakint egy levél végigsuhant az ablakon. Miksa mancsa belesimult Puhókám pocakjának kis huppadásába. Egy lassú levegő be, egy lassú levegő ki. Mire a függöny alján megpihent a napsugár, Miksa már csendesen szuszogott.