Zente három harmatpihenője

Plim! Egy harmatcsepp pottyant Zente orra elé a levél hegyéről. Nem esett le egészen. Ott maradt a levél szélén, és úgy csillogott, mint egy üveggyöngy.

Zente megállt a tóparti rét lassú ösvényén. Ez volt a kedvenc reggeli útja. Puha levelek hajoltak fölé, a nádas halkan susogott, a köveken pedig még álmosan pihent a fény.

ZenteJó reggelt, kis csepp! Hát te mit nézel ilyen kerek szemmel?

Zente közelebb hajolt. A pici cseppben fejjel lefelé látta a sárga virágot. Mellette, egy szélesebb levélen ült egy közepes csepp. Akkora volt, mint egy fényes ribizliszem. Két levéllel odébb pedig egy nagy harmatcsepp gömbölyödött. Abban már a kék ég és a nádas zöld csíkja is elfért.

Egy pici, egy közepes és egy nagy. Zente mindhármat lassan körbejárta. Egyik sem gurult el. Csak reszkettek egy picit, amikor a reggeli szellő megmozdította a leveleket.

A nap közben kikukkantott a vízparti fák mögül. Meleg sugara végigsimított az ösvényen. Zente tudta, hogy a harmatcseppek nem maradnak ott egész délelőtt.

ZenteBárcsak Nándi és a kis csigabarátunk is láthatna benneteket!

Nem kezdett szaladni. Zente sosem sietett csak azért, mert a nap gyorsabban mászott az égen. Körülnézett egyszer. Aztán még egyszer. A páfrány tövében puha mohadarabkákat pillantott meg.

ZenteHm. Talán készíthetnék nektek három kényelmes pihenőt.

Felvett egy borsónyi mohát. Odavitte a legkisebb csepp leveléhez, és puha karikát igazított alá. Ez lett a pici harmatpihenő.

A közepes csepphez két mohadarab kellett. Zente egymás mellé illesztette őket. Megnézte innen, megigazította onnan. Ez lett a közepes harmatpihenő.

A nagy csepp levele alá három bolyhos darabot rakott. Az utolsó folyton félrebillent, de Zente nyugodtan visszatette. Egyszer. Kétszer. Harmadszorra ott maradt. Elkészült a nagy harmatpihenő is.

A nedves moha hűvösen simult a levelek alá. A cseppek tovább csillogtak fölötte: picin, közepesen és nagyosan.

Ekkor valami megzörrent az ösvényen. Nándi, a kis vidra érkezett nagy lendülettel. Mögötte egy apró csiga araszolt, fényes csíkot húzva a levélen.

NándiZente! Mit építettél ilyen korán?

ZenteNe siess, nézd csak! Itt lakik most a reggel három csillogó gyöngye.

Nándi rögtön közel hajolt, aztán eszébe jutott, hogy a levelek könnyen megremegnek. Leült Zente mellé, és még a farkát is szépen maga köré kanyarította. A csiga közben odaért a pici mohapihenőhöz.

NándiA legkisebben ott úszik egy egész sárga virág!

A közepes cseppben mindhárman meglátták Zente barna-zöld páncélját. A nagyban Nándi bajusza, a csiga háza és egy darabka bárányfelhő is megjelent. Ha oldalra billentették a fejüket, a kert is oldalra billent a cseppekben.

A nap egyre melegebben sütött. A pici csepp lett először egészen apró. Egyet villant, aztán eltűnt a levélről. A közepes még ragyogott egy rövid ideig, majd vékony fényfoltot hagyott a mohán. Végül a nagy csepp is összébb húzódott, csillant egy utolsót, és beleolvadt a meleg reggelbe.

A három barát csendben nézte az üres leveleket. Nem voltak szomorúak. A pici, a közepes és a nagy cseppet mind látták, még a bennük ringó kertet is.

Zente megsimította a három puha mohapihenőt. Nándi a legkisebbet visszaigazította a levél alá, a csiga pedig lassan átkúszott a középső zöld párnán.

NándiHolnap reggel is erre jövünk?

ZenteErre bizony. Ki tudja, mit hagy itt nekünk az éjszaka?

A kert körülöttük csendesen felébredt. A nádas susogott, egy madár csippentett a reggeli dalába, a három barát pedig elindult a levélösvényen. Nándi most nem szaladt előre. Zente mellett lépkedett, olyan lassan, hogy észrevegyék a következő apró csillanást is.