Zsebek nőnek a paláston
Vajon hogyan lesz a hatalmas falevélből kényelmes, zsebes és igazán susogós palást?
A jelmeznap reggelén egy hatalmas falevél lógott az óvodai fogason. Barna volt, zöld volt, itt-ott aranyszínű. Még a szára is megmaradt, az kunkorodott a gallérja mellett.
Miksa rögtön odatotyogott hozzá. Megsimította a levél ereit. A palást halkan felelt az érintésre: surr-surr, sus-sus.
MiksaEbben szeretnék vonulni.
Réka néni, az óvónő, Miksa vállára terítette a levelet. A palást majdnem a földig ért, és olyan széles volt, hogy Miksa két oldala mellett is nagyot libbent.
Réka néniTegyünk vele egy próbakört!
Miksa elindult a szőnyeg szélén. Egy lépés: surr. Még egy lépés: sus. A harmadiknál a palást egyik csücske finoman ráült egy kis szék támlájára.
MiksaVárj csak, palást!
Lefejtette a csücsköt, és továbbment. Surr-surr, sus-sus. Most a másik széle kukkantott be a rajztartó két rekesze közé. Miksa megállt. A többiek nem nevettek. Inkább közelebb jöttek.
Áron, a mókus, éppen papírkoronát viselt. Megnézte a palást hosszú szélét, aztán összecsippentette két ujjával.
ÁronHa itt felhajtjuk, nem ér el a székig.
Dorka, a sün, pöttyös gombakalapban érkezett. A rajzosdobozból előkeresett néhány puha, zöld kapcsot.
DorkaEzek lehetnek levélkapcsok!
Máris megnyílt a levélműhely. Áron felhajtotta a palást egyik szélét. Dorka odatett egy kapcsot. Réka néni megigazította, hogy sehol se szorítson. Aztán felhajtották a másik oldalt is.
A palást rövidebb lett, de még mindig szépen hullámzott. Miksa tett benne két óvatos lépést.
Surr-surr, sus-sus. A levél most már nem ült le a székre.
MiksaEz már ügyesebb. De a kapcsok olyan egyedül vannak.
Dorka kivágott két apró levélformát puha filcből. Áron kis zsebekké hajtotta őket. Réka néni néhány öltéssel a palástra erősítette mindkettőt. Miksa egy-egy sima, gesztenyebarna levelet csúsztatott beléjük.
MiksaÍgy már társaságuk is van.
Következett a folyosói próba. Miksa kinézett az ajtón. A folyosó hosszúnak tűnt. A végében ott állt a nagy virágos váza, mellette pedig a pad.
Réka néniMehetünk lassan. Te mondod meg, mikor induljunk.
Miksa előretette az egyik mancsát. Surr. Utána a másikat. Sus. Áron és Dorka mellette lépkedtek. A palást elhaladt az ajtófélfa mellett, elsuhant a pad előtt, és egyetlen csücske sem maradt le.
A vázánál Miksa megfordult. Kicsit gyorsabban indult vissza. Nem rohant, csak éppen annyira szaporázta, hogy a palást vidáman meglibbenjen.
MiksaHalljátok? Most velem jön!
Nemsokára felsorakoztak a jelmezesek. Volt ott felhő, katica, csigaház és egy egész bokornyi papírvirág. Réka néni kinyitotta a csoportszoba ajtaját.
A menet lassan elindult. Tipegtek, billegtek, fordultak egyet a folyosón. Miksa a barátai között haladt. A kapcsok tartották a felhajtott széleket, a kis zsebek ringatóztak, a nagy levél pedig szabadon libegett mögötte.
Surr-surr, sus-sus. Mintha egy őszi fa sétálna végig az óvodán.
A felvonulás végén Miksa megállt Áron és Dorka mellett. A palást halkan a csíkos hátához simult. Miksa belenyúlt a zsebecskékbe, és megsimította a két sima levelet.
A folyosón még sokáig ott maradt a jelmezek puha nesze. A leghalkabb mind közül így szólt: surr-surr, sus-sus.
